55

Demi Moore újra a régi fényében tündököl a The Substance című filmben, amely egy hátborzongató sci-fi thriller, mélyen beleásva magát az emberi pszichébe és a függőség természetébe. Annabelle Dexter-Jones, a látomásos rendező, mesterművet alkotott feszültségből és egzisztenciális horrorból.

Már a nyitójelenetben Dexter-Jones megteremti a borzongató, atmoszférikus hangulatot. A történet középpontjában Lisa (Demi Moore) áll, egy tudós, aki egy áttörő felfedezés küszöbén áll – egy anyagot, amely képessé teheti az embereket arra, hogy képességeiket a képzelet határain túl növeljék. De ahogy mondani szokták, a hatalom megront, és az abszolút hatalom abszolút módon ront meg. Ami nemes törekvésként indul, hamarosan rémálommá válik, ahogy az anyag sötét oldala napvilágra kerül.

Moore káprázatos alakítást nyújt, keverve a sebezhetőséget a vasakarattal. Ez egy olyan szerep, amely érzelmi mélységet és fizikai állóképességet egyaránt megkövetel, és ő minden elvárásnak megfelel. Ahogy végigvezet minket a függőség, szó szerint és átvitt értelemben vett, veszélyes tájain, az lenyűgöző élmény. Lisa karakterének belső küzdelmei kézzelfoghatóak, és az ő útja magával ragadó.

A mellékszereplők is erősek, az új tehetségek és a tapasztalt színészek egyaránt kiválóan teljesítenek. Mégis, Moore az, aki uralja a képernyőt, emlékeztetve minket arra, miért maradt ő Hollywood egyik meghatározó alakja. Kémiai kölcsönhatása az enigmatikus Dr. Harris-szel, akit Jeremy Strong megtestesít, további rétegeket ad a történethez.

A The Substance vizuálisan is lenyűgöző. Rachel Morrison operatőri munkája megragadja a tudományos létesítmények rideg szépségét, szemben az anyag hatásai által létrehozott kaotikus, szinte másvilági tájakkal. A színek és fények használata különösen figyelemre méltó, fokozva a film borzongató atmoszféráját és a nézők feszültségét.

Dexter-Jones rendezése éles, és történetmesélése egyszerre szoros és kiterjedt, éppen elég kétértelműséget hagyva ahhoz, hogy a közönség még a stáblista után is gondolkodjon. Alex Garland és Lisa Joy tehetséges párosa által írt forgatókönyv gondosan vizsgálja a tudományos fejlődés erkölcsi dilemmáit és az emberi ambíció árát.

A The Substance nem mentes a hibáktól. Néha a tempó lassul, és bizonyos mellékszálak jobban kifejthették volna magukat. Ezek azonban apróbb kifogások egy egyébként kiváló filmben. A film erősségei messze felülmúlják gyengeségeit, így kötelező darabbá teszik.

Egy sablonos szuperprodukciókkal telített világban a The Substance kiemelkedik, mint egy merész, intelligens mozi. Kihívja közönségét, nehéz kérdéseket vet fel az erkölcsről, a függőségről és az emberi természetről. Középpontjában pedig Demi Moore áll, egyik legjobb alakításában. Ez egy olyan film, amely sokáig az emlékezetünkben marad, akárcsak a titokzatos anyag, amely a szívében rejlik.

A The Substance-ben Moore bebizonyítja, hogy nemcsak visszatért, hanem jobb, mint valaha. Ez egy olyan film, amelyet látni kell, beszélni kell róla és elemezni kell.